Valahogy híre ment a Károli Egyetemen, hogy a Politechnikumban lehet színházat csinálni. Ezt én nem cáfoltam, így 2000 szeptemberében, általam áttekinthetetlennek minősített állapotok, státuszok, társulat, funkciók és nagy-nagy „lépcsőházi forgalom” közepette „aki bújt, aki nem” alapon elkezdődött egy új csoport alakulása. A csoport összetétele és a rendszeresen próbára járók száma reménnyel töltött el, hogy régi vágyam megvalósuljon. Az akkori társulat 12 főből állt, míg a Molnár-darab 24 szereplőre íródott. Adódott a lehetőség egy újabb nagyszabású tanári megmutatkozásra, és a már jól ismert, kipróbált „idősebb” generáció jó néhány újonccal bővült. Ennyien még nem hajoltak meg egyszerre a Másik Színház színpadán: a játéktér minden négyzetméterén állhatott egy szereplő. És hogy az ügyelő se unatkozzon: a nyolcvanhét perces előadás minden percére átlag két „járás” jutott. A legfontosabb azonban, hogy nagyon jól éreztük magunkat.

• Plakátok