Három társulat jutott idén el a bemutatóig: az öregek az előző évadban elkezdett kortárs darabot vitték sikerre. Az előadás visszhangja túljutott a színház falain, híre ment, így egyre több jegyigény futott be. Így esett, hogy 14 előadáson kb. 900 ember fordult meg nálunk.
Időrendben a legkisebbek következnek, akik néhány hetedikessel kiegészülve a TMT-re elkészültek egy sajátos meseátirattal. Az újoncok beavatódtak, a régebbiek rutint mélyítettek, a közönség jól érezte magát és hálásan tapsolt, mégsem ettől marad mindez emlékezetes: a második előadáson rövid áramszünet tette próbára a csapatot. A próbát kiállták: folytatták az előadást, mintha mi sem történt volna. Nagyon büszke voltam rájuk.
A kisMásik szinte változatlan összetételben (még mindig 27-en) továbbdolgozott Pisti és – újabb rendezővel bővülve – Pálos Péter vezetésével. Fiatalos lendülettel, hatalmas munkabírással, végtelen ötlettel fordították ki a színházat önmagából – nemhiába: elkészült a személyes élményekkel dúsított novellaátirat, dramaturgiai és logisztikai bravúr. A négy előadás – nagy siker, sok öröm, bizakodó jövőkép.
